Hangya fehérjepótló kísérlet és annak eredményei

Első komolyabb hangya-kísérletünkben két problémára kerestük a választ. Egyrészt ki akartunk találni valamilyen keveréket a hangyáknak az etetésre szánt rovarok helyett, másrészt olyan szuper-élelmet akartunk kitalálni, amely megindítja a petézést, még a kényes fajoknál is. Ha csak a kettőből már az egyikre sikerül találunk megoldást, akkor nagy előrelépést tehetünk a hangya-tartásban. 

A kontrollcsoport mellett így háromféle keveréket tudtunk kipróbálni, több-kevesebb sikerrel. Ha érdekel, hogy mire jutottunk olvass tovább...

1. Megközelítési szempontok

Előzetesen szétnéztem kicsit miket ajánlanak hangyák fehérjepótlására a nemzetközi hangyás közösségekben. Sajnos mint minden problémára itt is olyan házilagos megoldások terjedtek futótűzként, mint például a tejpor, tojótáp, szója, tojáshéj-por, stb... 

Persze lementem a közértbe, de miután megnéztem az összetételét a tejpornak egyértelművé vált, hogy ez nagyon nem lesz hatásos, ugyanis eléggé kis százalékban tartalmaz ténylegesen fehérjét. Ezután kétféle megközelítési szempont között vívódtam. Vajon mi alapján találjuk meg a tökéletes szuperkaját? Egyrészt ugye fontos a hatásosság, másrészt pedig szintén fontos lehet az elérhetőség - hiszen nem véletlen terjednek a házilagos megoldások a leggyorsabban, a mindenki számára elérhető megoldások tűnnek a legvonzóbbnak elsőre. 

legjobban a por állagú anyagokat lehet feloldani mézes vízben

Facebook csoportunkban ( Hangya, hangyafarm ) csináltunk szavazást a témában, ott is a legtöbben a házi megoldásokat preferálták, viszont végül mégiscsak a saját fejem után mentem és a hatásosság mellett döntöttem. Egyrészt mert csak egy esélyünk volt ilyen átfogó kísérletet csinálni, másrészt ha az elérhetőség szempontjából vizsgáltuk volna, azzal a magunk alatt vágjuk a fát a második probléma esetében. A kényes fajok hatékony és sikeres elindításánál mindenképpen a hatékonyság kell legyen a legfőbb szempont. Végülis a rovar-pótló szernek is jót tesz ha minél inkább beválik, úgyhogy a hatékonyság lett az új vezérelv - még jobban utána kellett tehát járjak a témának. 

2. Miért pont a Myrmica?

A kísérletben szereplő hangyafaj kiválasztásakor szintén nehézségekbe ütköztem. Nyilvánvaló lett volna, hogy olyan fajokkal folytassak kísérletet, melyekből sok van éppen a raktárunkban, azok viszont vagy maggyűjtő fajok voltak, vagy frissen rajzott önálló államalapításúak, vagy kevéssé ismert egzotikus fajok. A maggyűjtő nembiztos hogy jóízűen fogyasztotta volna a szirupos eleséget, ugyanis mézben vagy cukorban akartam elkészíteni a keveréket. A frissen rajzott, önálló államalapítású fajok még 1-2 hónapig a saját testük tartalékaiból élnek, így szemmel látható eredményeket csak ezután várhattunk volna tőlük. Az egzotikus fajokat végül azért zártam ki mert kevéssé ismertek, kevésbé kiszámíthatóak, így mindenképpen valamilyen hazai fajra volt szükség.

Myrmicák fehérjés szirupból lakmároznak

A fentiek miatt inkább olyan fajt választottam, melynek nemigazán vannak tápanyag-tartalékai. Ezért egyre szűkült a kör a félig-önálló államalapítású Myrmica fajokra, melyek egyébként előszeretettel vadásznak, és fogyasztanak rovarokat, így a fehérje mennyisége és minősége kritikus kérdés náluk.

Nem sokára bevásároltam hát több hasonló környezetből gyűjtött, hasonló méretű kolóniát egyik partneremtől. A pontos faj sajnos meghatározatlan, legyen elég annyi, hogy Myrmica sp. A bolyokat egyesével kiválogattam, hogy mindegyikben 25-25 dolgozó legyen, és ügyeltem rá, hogy egyikben se legyen pete, lárva vagy báb. 

3. A kísérlet

Egy-egy tápszer vizsgálatához legalább 3 kolóniát akartam alkalmazni, így ugyanis kevésbé borítja meg a kísérletet, ha a 12 bolyból az egyik esetleg gyengébb. Ha egy kihullik, még mindig kettő marad az adott tápszer tesztelésére, ha viszont kettő hullik el, akkor már nagyobb a valószínűsége, hogy nem a véletlen, hanem a tápszer hatására történt. Szóval a véletlenek kizárására kellett a 3-3 boly mindenhova.

Összesen 12 bolyom volt, tehát volt egy kontroll csoport, akik mézet és lisztkukacot fogyasztottak, plusz 3 szert volt lehetőségem kipróbálni. A választott szerek a következők voltak: tejsavó-fehérje, marhafehérje és aminosav.

a keverési arány ugyanaz volt mindegyik keveréknél: méz+proteinpor+víz 1:1:2 arányban

A tejsavó-fehérje elég sok helyen elérhető, illetve azt hallottam, hogy a hangyák eszik ugyan, de nem tudják hasznosítani. Utána akartam járni igaz-e. A marhafehérjére azért esett a választás, mert az előbbivel ellentétben állati eredetű fehérje. Végül az aminosav tűnt elsőre a legígéretesebbnek. A magyarázat szerint ugyanis a fehérjék aminosavakból épülnek fel. Ha a hangyák esetleg nem tudják hasznosítani a "kész" fehérjéket, akkor hátha annak építőelemeit jobban hasznosítani tudják. Az elmélet reálisnak tűnt, ideje volt hát kipróbálni.

Hogy biztosra menjünk olyan készítményt kerestem, ami a lehető legtöbbféle aminosavat tartalmazza. Amit találtam (Biotech USA EAA Zero) 10 féle aminosavat tartalmaz: ( L-glutamin (25,6%), L-leucin (11,4%), L-lizin (10,7%), L-valin (7,4%), L-fenilalanin (7,1%), L-izoleucin (5,7%), L-treonin (4,3%), L-metionin (2,9%), L-hisztidin-hidroklorid (3,5%), L-triptofán (1,1%) ). 

Meg kell még említsem, hogy az összes keverékhez és a kontroll bolyokhoz is vegyes virágmézet adtam hozzá, azért, hogy a lehető legtöbb vitamint és ásványi anyagot biztosítsam a számukra. A sima cukor ezeket nem tartalmazza, pedig a proteinek megfelelő hasznosításához ilyen anyagokra is szüksége van az élő szervezeteknek.

4. Tapasztalatok

Első tapasztalatra a hangyák a marhafehérjét és az aminosavas táplálékot csak ímmel-ámmal fogyasztották, viszont a normál kajára (méz + félbevágott lisztkukac) és a tejsavó-fehérjés szirupra egyből ráugrottak.

A második etetésnél is csak 3ból 1 kolónia csapott le az aminosavas keverékre, viszont a marha-fehérjéset itt már egyértelműen jobban fogyasztották, mint elsőre. Meglepőek voltak a marha-fehérje hatására jelentkező kiugró első eredmények (lásd: lejjebb a táblázatban). A tejsavó-fehérjét és a kontroll kaját egyaránt szívesen fogyasztották, azonban peték csak a kontrollcsoportnál jelentek meg, a tejsavó-fehérjésnél nem. Az aminosavas keveréket nem szívesen fogyasztották. 

a kolóniák kémcsövei egyedi jelöléseket kaptak, így minden kolónia fejlődését egyesével tudtam követni

A harmadik etetésnél 3-ból 2 kolónia csapott le az aminosavas keverékre, ők viszont most már sokkal lelkesebben fogyasztották, mint korábban. Peték ennek ellenére továbbra sem jelentek meg náluk sem. A tejsavó-fehérjét továbbra is nagyon lelkesen fogyasztották a hangyák, de itt sem jelentek meg peték azokban a bolyokban, amelyek ilyen táplálékot kaptak. 

A kísérlet 17. napján történt meg az első királynőhalál, a 3.-as marhaproteines kolóniánál. Először arra gondoltam, hogy túlterhelhette a királynőt a szer, de mivel a táblázatban látható, hogy ez a királynő korábban nem rakott petét a bolyban, így ezt a lehetőséget kizárhatjuk, valószínűleg sérült királynőről lehetett szó, mely talán más étrenden is erre a sorsra jutott volna. Itt jön képbe a balszerencse faktor, éppen az ilyen esetek miatt indítottam 3-3 kolóniát minden étrendre. Egy elhalálozásra úgy gondolom még szemet hunyhatunk.

A másik két marhaproteines kolóniánál ugyanezen a napon a peték szépen egyesével lárvává kezdtek fejlődni. Ez szintén biztató jelnek tekinthető.


5. Eredmények

Az eredmények számos meglepetést okoztak. Először is az elsőre esélyesnek tűnő aminosav csúnyán leszerepelt. Lehet hogy az összetevőkkel volt baj, lehet hogy általában az elmélettel, mindenesetre talán érdemes lehet még néhány próbát tenni más típusú aminosavakkal is. 

a fehérjekísérlet eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti

Ezzel szemben a marhafehérje meglepő áttörést hozott. A gyenge kolóniát leszámítva a másik két kolóniánál már egy hét után berobbantotta a petézést, ezeket a számokat a kontroll csoport csak 3-4 hét alatt érte el. Ezek után viszont óriási visszaesést is lehetett tapasztalni. Könnyen jött - könnyen ment - szokták mondani. Valószínűleg a megnövekedett petézés elvont olyan más fontos tápanyagokat a hangyák szervezetéből, melyeket ezen az étrenden nem tudtak pótolni. 

A kísérlet után:

• A kontrollcsoport nagy része életben maradt, minimális veszteségeik voltak csak. A kísérlet végeztével a kontrollcsoport tagjai bizonyultak a legszívósabbnak! 
• A tejsavó-fehérjével etetett kolóniák királynői életben maradtak, viszont egyaránt vannak dolgozó-veszteségek a kolóniáikban. Nagyjából a dolgozók fele hullott el.
• Az aminosavas keverékkel etetett kolóniák királynői életben maradtak ugyan, de jelentős veszteségeik vannak, a dolgozók nagy része elpusztult, mindössze néhány dolgozó és királynő maradt életben.
• A legjelentősebb veszteségek meglepő módon éppen az elsőre oly sikeresnek látszó marhafehérjés kolóniákban keletkeztek, ahol is a királynők és a dolgozók nagy része egyaránt elpusztultak az egy hónapos böjt után.

A kísérlet végeztével a kolóniák mohón ugrottak rá a mézre, hogy új erőre kapjanak.

5. Összegzés 

Az eredmények alapján először is feltételezhetjük, hogy a hangyák valóban nem képesek hasznosítani a tejsavó-fehérjét. Másodszor megállapíthatjuk, hogy az 1 vagy 2 alkalommal elfogyasztott marhaprotein serkentőleg hat a petézésükre, rendszeres fogyasztása azonban túlterheli a bolyt. 

Éppen ezért a marhafehérjét a kísérlet eredményei alapján kényes fajok elindítására javaslom, egy vagy maximum két alkalommal kiegészítőként adni a normál etetés mellett. 

Kiegészítés: a kísérlet közben a marhaproteint sikeresen alkalmaztam egy kényes (Camponotus habereri) kolónia elindítására. A királynő hónapokig stagnált, nem igazán rakott petét, ha pedig rakott akkor rövidesen elfogyasztotta. A marhaproteines keverék hatására megindult az intenzív petézés, és ma már 4-5 kifejlett dolgozó táplálja a királynőt.  

A kísérletnek támogatója nem volt, az teljes egészében 

az AntSite.eu önköltségéből volt finanszírozva, 

mely az internetes eladásainkból származik!

Hangyász.