Pillangó hatás? Mi változik nálunk, ha a szomszéd kivágja a diófát a kertjében?

Biztosan mindenki ismeri a pillangó-hatásnak nevezett, manapság elég népszerű elméletet, mely szerint ha egy pillangó megrebegteti a szárnyát, az képes hurrikánt okozni valahol a Föld másik oldalán. Ugyan sokan sok minden butaságot belemagyaráznak ebbe az elméletbe, de tény, hogy a természetben az élőlények kapcsolatban állnak egymással, és közösen alkotnak egy nagy rendszert, egy ökoszisztémát. Ebben a cikkben erre próbálok rávilágítani egy érdekes történettel. Megmutatom mi változott meg egy fűzfán, annak hatására, hogy a szomszéd úgy döntött kivágja a saját diófáját. A két fa látszólag semmilyen kapcsolatban sem áll egymással, nem érnek össze az ágaik, sőt, a kettőt egy melléképület is elválasztja egymástól. De akkor miféle kapcsolatban állnak? És mi köze ehhez a hangyáknak? Olvass tovább és megtudod! 

A történet előzményéről egy évvel ezelőtt írtam nektek itt a blogon, egy korábbi cikkben. Egy ismerősöm kertjében lévő magányos fűzfán ugyanis népes kolóniát találtam foltos hangyából (Dolichoderus quadripunctatus). Ez a kolónia a szomszéd diófáról vándorolt át, a melléképületen át, egy szárítókötelet használva, egészen a fűzfára, amelyet teljes egészében az uralmuk alá hajtottak. 

a gyarmatosításhoz olykor bőven elegendő eszköz lehet egy egyszerű szárítókötél is - már ha hangya vagy

Ennek eredményeképp a fűzfát szinte teljesen ellepték az aprócska, zöld tetvek, melyeket a négypettyes hangyák nevelgettek nagy gonddal, hogy aztán elfogyaszthassák a tápláló mézharmatot melyet a tetvek kiválasztanak. 

tavaly a fűzfa szinte minden ágán ez a látvány fogadta a szemlélődőt

Idén azonban mikor újra megnéztem a fűzfát arra lettem figyelmes, hogy nem találom rajta a négypettyeseket. Később megtudtam, hogy a szomszéd kivágta a diófáját, ahonnan feltételezhetőleg átterjedtek a hangyák. Persze először elszomorodtam, hogy akkor sajnos eltűnt a kolónia is, és nem gyönyörködhetek bennük többé, de  ahogy azt már a Jurassic Parkból megtanulhattuk: "az élet utat tör magának!". :) 

Úgyhogy alaposabban is megvizsgáltam, vajon miket találok rajta. 

Persze az első új faj, amit kiszúrtam a fűzfán a Lasius niger volt. Olyan gyakori (sajnos) ez a faj emberközelben, hogy már szabályosan csalódás nekem beléjük botlani. Ha hangyát látok bármelyik fajjal szívesebben találkoznék, csak ne Lasius niger legyen! Nem tudom ezzel minden tapasztaltabb hangyás így van-e, de én biztosan. 

De visszatérve: az is egyértelmű volt, hogy a nigerek alulról terjedtek a fára, hiszen ez a faj (és sok más faj is) mindig a földben fészkel, és elég gyakran fák tövénél. Jó stratégia lehet ez, hiszen nemcsak védett fészkük lehet a gyökerek között, szabályos gyökér-útvonalakkal behálózva, de meg tudják rágni a fát, hogy hozzájussanak a nedveihez, tetveket tarthatnak rajta, ráadásul a keresgéléshez felhasználható terület is éppen kétszer akkora mintha nem fa alá fészkelnének. Van ugye egyszer a talajszint, másodszor pedig a lombkoronaszint amit használhatnak. Ráadásul a fák hosszabb időre biztonságos otthont jelenthetnek, hiszen gyökereikkel belekapaszkodnak a talajba, és évekig, vagy akár évtizedekig stabilan állnak. Azok a hangyák, akik kövek alatt fészkelnek, mondjuk egy domboldalon, nos ők hogy egyik napról a másikra hontalanná válhatnak, ha legurul a fejük fölül a szikla. (Otthon devizahitelből - hangyáknak.) 

A Lasius nigerek aztán magukkal hozták a saját kis állatkáikat, fekete színű tetveket, és őket nevelgették nagy gonddal. Látszott viszont, hogy nem régóta legeltetnek a fán, ugyanis a tetvek kevés számban, meglehetősen szétszórtan voltak jelen, és eléggé picikéknek is tűntek még. Ráadásul nem mindig jutott elég hangya, aki vigyázzon rájuk. Ez kicsit a kolónia fiatalságára, vagy esetleg az újonnan meghódított terület bejáratlanságára is utaló jelnek tűnt. 

Aztán felfedeztem hogy maradtak még négypettyesek a fán, kicsit feljebb. Egészen érdekes módon megosztották a területüket a Lasius nigerekkel. A négypettyesek a fa egyik felén, annak felső részén tevékenykedtek, ott ahol a szárítókötélen keresztül a fára érkeztek korábban. Eközben a Lasiusok átellenben a másik felén lévő alsó ágakat uralták, hiszen ők pedig a talajszintről érkezve hódították meg a fát.

a fűzfán élő hangyafajok területeinek változása egy év alatt, a diófa kivágásának hatására

Mindkét faj erősen territoriális, közöttük viszont él még egy másik érdekes faj is. A Camponotus fallax. Ők bár méretben a kétszeresei a két másik fajnak, mégis meglehetősen félénkek, a legtöbb területharcból inkább kimaradnak. Néhány száz dolgozóból álló kolóniát alapítanak, és szintén fában fészkelnek, ahogy a D. quadripunctatus is. Ez a boly a talált dolgozók méretéből és gyakoriságából következtetve nagyjából 50-75 egyedből állhat, tehát olyan 1-2 éves lehet. Sajnos a fészküket nem sikerült megtalálnom.

Nade hogyan tud megélni a Camponotus fallax a frontvonalon, két tűz között? 

Mondhatni a zavarosban halászik. Korábban említettem, hogy a Lasius nigerektől néha elkószál egy-egy tetű. Nos ezekre vadásznak a fallaxok, és ha találnak egyet, mohón rávetik magukat, és annyit esznek a tetvek által kiválasztott mézharmatból, amennyi csak beléjük fér.
Az a stratégiájuk, hogy ha összetalálkoznak valakivel, vagy rajtakapják, hogy lop, akkor azonnal elrohannak, még mielőtt az ellenséges hangyáknak támadni lenne alkalmuk. Összetalálkozáskor ugyanis a hangyák csápjaikkal tapogatják le a másikat, és így állapítják meg, hogy barát vagy ellenség. Amint beazonosítják egymást, a fallax már el is rohant messze, így nemigazán van alkalmuk elkapni őket.

Engem valósággal lenyűgözött ahogyan a korábbi birodalom feloszlásával ez a három hangyafaj ismét verseng egymással a területért és az erőforrásokért. Szuper kaland volt megfigyelni őket, és remélem titeket is épp oly izgalommal töltött el a cikk olvasása közben, mint engem az írása közben. Ha szeretnétek még hasonló tartalmakat olvasni, akkor ne felejtsétek el kedvelni Facebook oldalunkat, illetve fotóinkat mostantól Instagram oldalunkon is megnézhetitek, ha bekövettek.

Hangyász.