A legutóbbi TerraPláza expón volt szerencsém megismerni egy fiatal hangyarajongó kisfiút. Fekete Andris 11 éves, 5. osztályos tanuló, aki fiatal kora ellenére szinte már többet tud a hangyákról, mint én magam! :) Ő mutatta nekem Angela Hayes - Ant farms - Ultimate Formicarium Handbook című könyvét, amely a borítóján azt ígéri, lépésről lépésre végigvezeti olvasóját, egészen a virágzó hangyakolónia kineveléséig.
Az általa kiszúrt hiba az volt, hogy bár a könyv a Lasius niger fajt ismerteti, ennek ellenére a képen egyértelműen egy Messor királynő látható, jól felismerhető a kétbütykös potrohnyélről. Kicsit váratlanul ért a könyv hibája, de méginkább váratlanul ért, hogy Andris fiatal kora ellenére angol nyelvű szakkönyvet olvas, és még a hibákat is kiszúrja benne - minden elismerésem, nagyon okos kis-srác! :)
 |
| Lasius niger ismertetőjében Messor királynőről látható kép |
Ekkor határoztam el, hogy a könyvet magam is beszerzem, és meglátjuk mondd-e valami újat.
Első benyomások.
A könyv első ránézésre furcsa összhatású volt, hatalmas betűmérettel íródott, tehát egyből lapoztam a végére, hogy lássam ezzel a betűmérettel vajon hány oldalt nyert magának az író. Nos, 173-at, az indokolatlanul 6 oldalas (?) tartalomjegyzékkel, a 11 oldalas szójegyzékkel, és a 3 oldalas forrásmegjelöléssel együtt. Néhány könyvet már forgattam a kezemben életem során, de egy 100-150 oldalas könyvnél a tartalomjegyzéknek illene beleférnie 1, maximum 2 oldalba, kisebb betűmérettel szedve.
Majd megláttam a leglehangolóbb dolgot, amit egy könyvnél láthat az ember, ugyanis az író még ahhoz se vette a fáradtságot, hogy a bekezdéseket sor-kizárja. Ekkor már nem arra gyanakodtam, hogy az író a könyvet pusztán pénzkeresési céllal írta, hanem azon tűnődtem vajon a könyv írója hány éves lehet, egyáltalán kijárhatta-e már a középiskolát?
Vagy csak szimplán nem írt még könyvet, vagy nem ért a szövegszerkesztőhöz?
A dolgon nagy-nehezen túllépve végül rávettem magam, és a könyvet 2 nap alatt kiolvastam. Az első napon 100 oldalt, a másodikon a maradék 50-et.
Miután a 100. oldalnál sem nyújtott szinte semmi újat a könyv, már fogalmazódott bennem, hogy megírom róla ezt a kritikát, mert bizony kidobott pénz volt megvennem. Legalább ennyi haszna legyen a dolognak, hogy megírom nektek.
Az író egy feltételezem amerikai hölgy, ugyanis a könyvet az USA-ban gyártották. Nos azt tudnotok kell, hogy az USA-ban élők eddigi tapasztalataim szerint nagyon keveset tudnak a környezetükben élő hangyafajokról, legtöbb esetben genus-ra beazonosítják őket nagyjából, és annyi bőven sok nekik. Még ismerik a tűzhangyát (Solenopsis invicta) mert ha találkoznak vele az fáj. Szóval szerencsésnek mondhatjuk magunkat itt Európában, ahol oly sok éve kutatják a hangyafajokat.
A fenti állításom csak az USA-ra igaz, kivételt képeznek a Közép- és Dél-Amerikában tevékenykedő nagyszerű hangyász kollégák, akik nemhogy szuperek a hangya-tartásban, de bizonyos fajokból egyedi színváltozatokat is tenyésztenek. De erről majd talán egy későbbi cikkben.
 |
| fekete-fehér, wikipédiás képek |
A képek fekete fehérek, egy részüknél egyáltalán nincs forrásmegjelölés, a többi a wikipédiából származik. Ez nem túl látványos, viszont költséghatékony, mert a fekete-fehér könyvet sokkal olcsóbb legyártani, mint a színest.
Szerény véleményem szerint az író a képeken szereplő fajokat sem nagyon ismerheti fel, erre utal a korábban említett Messor vagy Lasius hiba is, de ugyanerre utal az is, hogy gyakran egészen más kategóriába tartozó fajok fotói követik egymást (például egyik oldalon a szuperkényes O. smaragdina, mely egyáltalán nem való kezdőknek, akiknek a könyv szól, majd pedig a viszonylag elterjedt Camponotus vagus ?! )
A könyv végén néhány fajt ismerhetünk meg, a teljesség igénye nélkül: Lasius niger, Camponotus, Tetramorium, Myrmica rubra, Formica fusca. A fajok között nem sok értelemszerűség fedezhető fel, a Camponotusról és Tetramoriumról pedig úgy ír, akár egy konkrét fajról, pedig ezek csak nemzettségek.
Például amikor a Camponotusról ír, azt állítja, hogy a királynő 20 mm. Ez így nem igaz, meg kell határozni a pontos fajt ahhoz, hogy bármit is állíthassunk a méretéről. Magyarországon is több különböző méretű Camponotus faj él, melyek királynőinek mérete 6 mm-től 18 mm-ig terjedhet. Nemrég írtam erről egy cikket, hogy miért latin neveket használunk a hangyák esetében. Ebben a könyvben a Myrmica rubra fajt nevezi az író "red ant"-nek, vagyis vöröshangyának.
További pontatlanságok közé tartozik, hogy az író szerint a Lasius niger fogyaszt magvakat. Tipikus példája ez számomra annak, amikor valaki totál hozzá nem értő ír egy könyvet valamilyen témában, pusztán azért, hogy pénzt keressen vele. Szintén ebben a bekezdésben láthatjuk hibásan írva a faj nevét (a második szó nagybetűvel írva).
Véleményemet szívesen megírtam volna a könyv írójának, de se egy weboldalt, se egy e-mail címet nem találtam a borítón, ahol el tudnám érni. Később a neten próbáltam rákeresni de elég kevés felületen árulja a könyvet, és itt sem volt fent elérhetősége. Viszont amikor megnéztem a további könyveit minden gyanúm beigazolódni látszott.
 |
| Angela Hayes további "meghatározó" alkotásai |
Összefoglalva tehát: ha valaki a hangyatartást akarja megtanulni, akkor arra ott van a kezdőknek szóló videósorozatunk, amely jóval gyakorlatibb, és átfogóbb képet ad a hangya-tartásról, mint ennek a könyvnek az egésze. Semmiképp sem ajánlom, hogy megvegyétek ezt a könyvet, hiába ír érthetően a hangyázás alapjairól (bár a farmokról egy szó sem esik) - sajnos az író maga sem ért különösebben a témához. Amennyiben a fajok érdekelnek olvassatok fajismertetőket itt a blogon.
Maximum gyerekkönyv kategóriába tudnám besorolni, de látjátok, hogy egy olyan okos kis srác, mint Andris is többet tud a hangyákról mint maga az író. Legyen ez a tanúság a történetben, ugyanis az ilyen feltörekvő hangyásoké a jövő. Sok-sok sikeres kolóniát kívánok Adrisnak, örülök hogy végre személyesen is beszélhettünk, és remélem majd pár év múlva, ha még mindig érdeklik a hangyák majd újra megtehetjük! :)
A későbbiekben egyébként tervezek más könyveket is ajánlani, vagy nem ajánlani nektek - ha lesz rá érdeklődés szívesen közzéteszem őket itt a blogon.
Maximum gyerekkönyv kategóriába tudnám besorolni, de látjátok, hogy egy olyan okos kis srác, mint Andris is többet tud a hangyákról mint maga az író. Legyen ez a tanúság a történetben, ugyanis az ilyen feltörekvő hangyásoké a jövő. Sok-sok sikeres kolóniát kívánok Adrisnak, örülök hogy végre személyesen is beszélhettünk, és remélem majd pár év múlva, ha még mindig érdeklik a hangyák majd újra megtehetjük! :)
A későbbiekben egyébként tervezek más könyveket is ajánlani, vagy nem ajánlani nektek - ha lesz rá érdeklődés szívesen közzéteszem őket itt a blogon.
Hangyász.
Nagyon sok téves, hiányos, és félreérthető információ van mindenütt.
VálaszTörlés