Dolgozók és bolyok egymáshoz viszonyulása

Minden bolynak saját, egyedi feromonja van. Ez az úgynevezett "fészekszag", a kolónia védjegye, melyet a királynő termel, és a csoportos érintkezés útján kerül rá az egyes egyedekre. Így képesek azonosítani egymást, és eldönteni ki az aki hozzájuk tartozik, és ki az, aki idegen. 

Formica pratensis dolgozó

Ugyanabból a hangyafajból, de két különböző bolyból származó dolgozók tehát egymás ellenségei. Ha egy bolyt elfelezünk, és külön tartjuk őket pár hétig, utána lemegy a királynő nélküli csapatról a feromon és így ők is a boly ellenségeivé válnak. Ezért fontos hogy a dolgozók időnként visszatérjenek a saját bolyukba. 

Mi történik ha két hangya találkozik? 

• Ha két keresgélő hangya találkozik a természetben az általában nem vezet konfliktushoz. Azonosítják egymást csápjaikkal, és ha nem ugyanabból a bolyból származnak, akkor két irányba szaladnak szét a dolgukra. Nem tekintik tápláléknak egymást, és nem is vadásznak egymásra. 
  
  
• Ha viszont egy illetéktelen dolgozó egy másik boly területére téved, ahol az egyik kolónia egyedei többségben vannak, akkor ellene fordulnak. Igyekeznek védeni a területüket és elzavarni a támadót, ha pedig az nem tud vagy nem akar elmenekülni, akkor teljes erővel támadnak rá. Lefogják, belekapaszkodnak, csípik, harapják ahol érik. A támadó ugyanis semmi esetre sem juthat el a boly bejáratáig! 
  
  
• Legsúlyosabb eset a két boly konfliktusa. Ha egy csapat hangya találkozik egy másik, idegen csapat hangyával, az bizony háborúhoz vezet! A hangyák viselkedése teljesen megváltozik ha a boly mögöttük áll, mert ilyenkor már rajtuk áll a boly védelme. Támogatják egymást, és minden faj a saját képességének megfelelő stratégiával vonul háborúba.  

A társadalmak szemszögéből: 

A háborúskodások nem csak a boly megvédésére irányulnak. A hangyák - ugyanúgy ahogy az emberek - az erőforrásokért is háborúznak. Ha egy másik boly területén sikerül elfoglalniuk az élelemforrásokat, akkor biztosíthatják a saját kolóniájuk sikerét és jövőjét. Ezért adott területen az olyan hangyafaj riválisnak tekinthető, aki el tudja enni előlük a táplálékot, és ezzel csökkenteni az esélyeiket. 

Az egymás mellett növekedő két rivális hangyafaj előbb utóbb háborúba fog keveredni ahogy nő a kolónia, és kiterjesztik a területüket. 

Először létrejön egy metszéspont ahol 1-1 dolgozójuk néha-néha találkozik a határnál. Ám később egész hangyacsapatok fognak találkozni, és ilyenkor már egyre nagyobb csatákat vívnak. Tart ez addig amíg az egyik kolónia el nem költözik, meg nem csappan jelentősen a létszáma, vagy be nem áll a tél, amikor mindenki visszavonul a saját fészkébe. 

Ha viszont a tél idejére tűzszünetet kötöttek, és nincsenek különösebb veszteségeik a tél folyamán, akkor várható, hogy jövőre folytatják majd véres területháborúikat. 

A hangyák tehát egy-két kivételtől eltekintve nagyon territoriálisak. Erősen védelmezik a fészküket a rovarokkal és más hangyákkal szemben. 

A hangyák területe több részre osztható. A legértékesebb maga a fészek, ahol a királynő és a fiasítás található. Ezt védelmezik a leginkább. Ide húzódik vissza a boly passzív időszakban (teleléskor, vagy a nappali fajok éjszakára). Egyes fajok ilyenkor még be is falazzák magukat, hogy minél inkább védve legyenek. Aktív időszakban a boly bejáratánál álló őrök felelnek azért, hogy szagok alapján azonosítsák a betérőket, és megbizonyosodjanak róla, hogy ők biztosan az ő kolóniájukhoz tartozó egyedek (éppen ezt használják ki egyes szociálparazita hangyafajok az illetéktelen bejutáshoz.) 

Aztán van a boly bejárata körüli rész. Ez szintén forgalmas és jelentősen őrzött hely. A Tetramorium fajok például tavasszal kiterjesztik a területüket, és nagy tömegekben vonulnak fel a felszínre. Erre vonatkozólag van egy néphagyomány, mely szerint a hangyák megérzik az esőt, azonban ebben nincsen összefüggés. A megfigyelés logikája csupán annyi, hogy tavasszal gyakran  viselkednek így a gyepi hangyák, és tavasszal sok eső is esik. Valószínűleg a kettő néha egymás után következik be, ezért gondolták régen ezt az eső előjelének. 

Messor structor boly bejárata

Időnként a természetben élő fajok elköltöztetik az egész bolyt. 

Úgy kell ezt elképzelni, hogy a királynő rajzás után államot alapított valahol, és sikerrel felnevelt egy kisebb kolóniát. Ez a kolónia viszont már jóval szélesebb területet bejárt, és talált egy sokkal alkalmasabb élőhelyet. Ekkor fogják a sátorfájukat és az egész boly átköltözik az új helyre, általában éjjel (ez nem összekeverendő az amazonhangya rabló hadjárataival, melyek nappal történnek). Ezzel a költözéssel természetesen a területi viszonyok is megváltoznak. 

A földben fészkelő hangyák kedvelik a nagy fák alatti, a gyökerek közötti fészkelőhelyeket. Ezek fizikai védelmet nyújtanak számukra a támadóktól, áradástól, stb-től, másrészt a fa gyökerein keresztül felszívott nedvesség természetes párásításként is működik a számukra, és számos más táplálék rovart is magához vonz. 

A területi viszonyok megváltozhatnak úgy is, ha két boly közül eltűnik egy nagyobb szikla, fatörzs, vagy egyéb akadály, esetleg kidől egy fa, és a fában fészkelő faj találkozik a földön fészkelővel. Ilyenkor általában egymásnak esnek, és hangyaháborúval rendezik újra a területi viszonyokat.

Bizonyos hangyafajok időnként jól megférnek egymás mellett, akár egész közel. Ezek gyakran különböző méretű fajok, melyek nem jelentenek riválist a másik faj számára. Néha ugyanott van az élelemforrásuk, vagy a fészkeik ugyanazon a buckán vannak, egymás mellett. Néha az aktív időszakuk is ugyanaz, mégis megférnek egymás mellett, és még az is előfordulhat, hogy valamiféle szövetségben vannak egymással, hiszen különféle méretű fajok különféle ellenségektől lehetnek képesek megvédeni magukat és egymást. Ezek mindig érdekes témák, és mindig nagy érdeklődéssel figyelem meg az ilyen fajokat és bolyokat. 

A gazdafajok és a szociálparazita fajok között is előfordul különböző fokú együttélés, ez azonban nem kezdő téma, így erről majd egy későbbi cikkben írunk itt a blogon. 

Hangyász.