Kolóniatörténet - csapdaállkapcsúak ( Odontomachus monticola ) #1

Másodszorra próbálkozom ezekkel a pompás, 13 mm-es bestiákkal.  Kb 14-15 dolgozóval indítottam a kolóniát, és már az első időszakban is rengeteg kalandot éltünk át együtt. Pár hét alatt rengeteget tanultam róluk, és úgy gondoltam szívesen megosztanám veletek a tanultakat. Mire ezzel a cikkel végeztem már mégegyszer ennyi anyag fogalmazódott meg a fejemben, biztos tehát, hogy lesz folytatása, de egyenlőre itt az első rész. Fogadjátok sok szeretettel. 

A faj általános ismertetőjét itt találjátok, ebben a cikkben pedig kolóniatörténethez híven most az én saját kolóniámról lesz szó, és hogy hogyan jutottam velük és meddig.

Alapigények biztosítása

A monticola legfontosabb alap igénye a magas pára ( 60%-90% ). Mikor az első kolóniámmal próbálkoztam akkor sajnos már egyből itt az elején elrontottam a dolgokat. Ennél a fajnál tehát felejtsük el a jól szellőző - és ezért alacsony párát tartó - plexi formikáriumot (főleg megfelelő talaj nélkül). 

Korábbi rossz tapasztalatból mondom tehát, hogy ha a csapdaállkapcsúak nem kapnak megfelelően magas párát, azt onnan vesszük észre, hogy szépen lassacskán, egyesével hullanak el egymás után a dolgozók, egyéb tünet nélkül (mert pl a remegés, elgyengültség, stb már inkább betegségre utal). 

A pára mellett a meleg is nagyon fontos számukra, kb 24-26°C-ot javasolok, melyet legegyszerűbben fűtőlappal érhetünk el. A 28°C tapasztalataim szerint már sok nekik, ha tehették, akkor inkább elhúzódtak róla. 

A következő igénye inkább egyik tulajdonságából ered. A csapdaállkapcsú-hangya ugyanis nem képes mászni a csúszós felületeken, és nem is szereti azt. Ezért talajnak kókuszrostot javasolok, 2-4 cm vastagságban, vagy bármit, ami jól tartja a párát; és be tudják hordani maguknak a kémcsőbe, hogy otthonossá varázsolják azt (tőzeg, moha, virágföld, stb.) - én inkább higiéniai okokból választottam a kókuszrostot.

Az én bolyomnál például óriási volt a különbség. Amíg simán csak műanyag dobozban voltak, alacsonyabb pára mellett, addig mind behúzódtak a kémcsőbe. Amikor viszont talajt kaptak és magas párát, akkor már sokkal aktívabbak lettek, és egyből kijöttek felfedezni, keresgélni. 

Az első időszakban tehát a hangyáim ebben a dobozban kaptak helyet: 

hangyáim első, átmeneti helye 

Mivel aktív, nagy területet uraló hangyafaj, ezért még a kisebb bolyt sem érdemes zárt kémcsőben keltetni. Ráadásul ahogy az előbb írtam nem is szeretik túlságosan a csúszós kémcsövet. Ez a doboz éppen elég nagy terület volt nekik kezdetben ahhoz, hogy bejárják. 

A kókuszrost talaj és a tetős doboz jól tartja a párát, de a tetőn szellőző is helyet kapott. A pára- és hőmérő készüléken láthatjátok, hogy 95%-os a levegő páratartalma, és 24,4°C-on tartottam őket. 

Láthatjátok, hogy a fészekként szolgáló kémcső be van csavarva alufóliába - ez azért kell mert nagyon jó a látásuk, tehát mindenképpen sötét fészek kell nekik, ahol biztonságban érezhetik magukat. 

Etetés

2-3 naponta ajánlott etetni őket mézes-vízzel és rovarokkal. A mézes-víz helyett adhatunk nekik cukros-vizet is. 

Odontomachus monticola mézet szürcsölget

 A H. venatorral ellentétben nekik nem muszáj élő eleséget adni. A nagyobb rovarokat szétvághatjuk több darabba és betehetjük egy tálkában a kifutóba. De adhatunk nekik élő táplálékot is, és akkor láthatjuk őket vadászni. 

Vadászat

Egyik legizgalmasabb vadászni látni őket. Fontos, hogy maximum ugyanakkora rovart dobjunk be élve, mint amekkorák ők maguk ( ~ 1 cm ), mert a túl nagy prédáktól maguk is menekülni fognak. A monticola jó látása miatt 5-10 centi távolságból észreveszi a prédát, és megközelíti. Mielőtt rávetné magát először igyekszik a közelébe férkőzni, és letapogatni a csápjaival. 

Így szaglássza meg, és ellenőrzi, hogy valóban prédáról van szó, és nem az egyik társát készül levadászni éppen. Ezek miatt nem mondanám őket agresszív fajnak (mint pl a Formica fajok - aki előbb támad, aztán kérdez). 

Nevüket talán onnan kapták, hogy ha egyszer sikeresen lecsapnak a prédára, akkor az csapdába esik, mert többet el nem engedik. A valóságban azonban párszor hibáznak; általában nem tudják elsőre elkapni fürge tücsköket, perceken át tart mire becserkészik. Párszor meg kell hogy csapják villámgyorsan összecsapódó szájszervükkel, mire legyengül annyira, hogy végre elkapják, foglyul ejtsék, és beledöfjék a fullánkjukat.

A mérgük elvileg nagyon erős, úgy hallottam fájdalmas is a csípésük, de engem még egyszer se csíptek meg. Csak párszor megcsaptak a rágójukkal - azt is érezni azért de az inkább csak ijesztő és  kellemetlen.

vadászat után a dolgozó beviszi a prédát a bolyba, hogy együtt egyék meg

Az elkapott és megcsípett áldozatot azután becipelik a bolyba és együtt fogyasztják el. 

a behordott tetemeket a dolgozók együtt fogyasztják el a bolyban

Területrendezés

Az aktív területrendezés mindig egészséges, jól tartott kolóniáról árulkodik. Ezért nagyon örültem, amikor több centi vastag talaj állt rendelkezésükre, és ilyen pompás bolyt hoztak létre.

komplett bolyt építettek a talajba

Megfigyelhető volt még, hogy a mézes-vizes tálkát befedték talajjal. Illetve ahol a boly közelében lecsapódott a vízpára a falra, ott felpakoltak kókuszrost-darabkákat a falra. Talán azért hogy elfalazzák magukat, talán azért, hogy megóvják magukat az áradástól. A pontos okát nem tudom.

Miután elfogyasztották a bolyba bevitt eleségállatokat, kiviszik a szemetet, és elhelyezik a formikáriumban. Jó esetben valamelyik sarokban, vagy meleg, száraz helyre teszik. Rossz esetben elássák, vagy valahogy elkeveredik a tetem. Na és éppen itt kezdődött az első súlyos kockázati tényező. A magas pára és a meleg miatt ugyanis megjelentek a tetemeken az atkák. 

atkák első megjelenése egy tücsök tetemén

Kezdetben több kolóniám is volt hasonló körülmények között tartva. Az egyik formiban voltak ugróvillások és fehér ászkák a talajban (róluk bővebben itt olvashatsz: Terráriumi takarítószolgálat), a többi 3-4ben nem. Kezdetben az ászkás és ugróvillásos terráriumban nem jelentek meg atkák, a többiben viszont igen. Úgy tapasztaltam, hogy nagyjából az etetés utáni 3. napon lepték el teljesen az élelmet, ezért ezentúl legalább 1-2 nappal etetés után igyekeztem eltávolítani minden tetemet, hogy megelőzzem a bajt.  

Később fokozódott az atkaprobléma, ezért az én kolóniám új helyett kapott, egy még nagyobb, egyedi terráriumot (erről majd egy későbbi cikkben olvashattok). Ennek talajába már nagy mennyiségben kevertem fehér ászkákat és ugróvillásokat is, viszont sajnos úgy tűnt mégsem oldották meg a problémát. A legkritikusabb esetben az atkák már 1 nap alatt is megjelentek a tetemeken! 

Mivel csak tücsköt kaptak enni, így az eleségre kezdtem gyanakodni. Bár úgy gondoltam megbízható forrásból vásároltam valószínűleg tévedtem, ugyanis úgy tűnt maguk a tücskök atkásak. Az élő állaton nem lehetett felfedezni ennek nyomait, de az elhullt állaton azonnal megjelentek. Úgyhogy többé nem adtam nekik tücsköt. Helyette darabolt lisztkukacot kaptak, mert az biztonságos. Illetve az utóbbi időben tudtam venni néhány kis méretű csokicsótányt, így az lett az új menüjük. 

Az atkaprobléma eleinte egyszer-egyszer megjelent ugyan a lisztkukac tetemeken is 2-3 nap után, viszont szépen lassan megszűnni látszott. 

Fontos, hogy mindig amikor megjelentek az atkák, akkor azonnal a környező talajjal együtt kivettem őket! A fenti képen láthatjátok ugyanis hogy az atka nem jár egyedül, körül veszi sok-sok kisebb-nagyobb mocsadék, akiket mind el kell távolítani mielőtt baj lesz! 

A későbbiekben párszor megkíséreltem elvinni a kolóniát kiállításokra is. Ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag egy üres formikáriumot állítottam ki, mert nem voltak hajlandóak előjönni a kémcsőből. Sok mindenre tippeltem, hőre, párára, mozgásra, rezgésekre, de végül rá kellett jönnöm, hogy otthon se nagyon aktív a kolónia nappal. Egyeztettem pár ismerősömmel, aki szintén tartja ezt a fajt, és együttesen arra a megfigyelésre jutottunk, hogy valószínűleg éjjeli vadászok lehetnek, mert ritkán látni őket nappal elöl. Lehetséges, hogy ez majd változik ha nagy lesz a kolónia, de egyenlőre letakartam az egész formikáriumot egy sötét lepellel. Főleg azért mert jó látásuk van, és nem akartam zavarni őket a mozgásommal a formi körül. 

***

A hangyázáshoz sok türelem kell. A kényes fajokhoz különösen. De a sok hús, a jó körülmények, a meleg, a nyugalom és a szorgalmas etetés meghozza az eredményét. Hamarosan lerakták első petéiket. Időnként a kémcsőben fészkelnek, időnként a kémcső alatt, vagy 1-1 berendezési tárgy alatt. 

Ennél a fajnál jellegzetes esemény, hogy petéiket félelmetes rágóik között cipelik. Ez mindig nagyon látványos dolog, örültem, hogy le bírtam kapni nektek. 

Odontomachus monticola tartási igényei időrendben:

• alapszükségletek biztosítása:
• magas fészekpára biztosítása ( 60-90%)
• sötét, nyugodt farm, ami nem stresszeli őket
• 2-3 naponta cukros-víz vagy mézes-víz oldat.
• 2-3 naponta élő vagy darabolt eleségállat
• atkaprobléma megelőzése vagy orvoslása 
• ? bábozódás ? (egészséges utódok bábozódása és kikelése)

Most elsősorban hagyom a kolóniát szépen fejlődni, inkább az élőhelyüket akarom kicsit felturbózni. Szeretném egy automata- , de legalábbis félautomata formikáriummá fejleszteni, különböző szellőző, fűtő, és párásító-rendszerekkel. A dolog hosszas tervezést és mély zsebbenyúlást igényel, de részletesen tájékoztatlak majd titeket a projektről egy másik cikkben. 

Illetve ennek a cikknek is érkezik folytatása, amint megszülettek az első új dolgozók. - Szurkoljatok! 

Hangyász.